A Kocsis felhasználó összes verse >>>
HULL A FALEVÉL
HULL A FALEVÉL
Esteledik, elcsendesül a szél
süvítő hangján többet nem mesél
csendben lassan elsuhan mellettem
légiesen,szinte észre sem vettem.
Lehullott pár szép sárga falevél
utam során hallom, hogy mit mesél
gyönyörködöm a lemenő napsugárban
megkapaszkodom egy haldokló ágban.
Már régóta szenved, korhad a közepe,
hogy új rügyet hajtson, nincs már ereje
átadta magát az elmúlásnak
az elszáradt gallyak a földre vágynak.
Lassan a fényt felváltja a homály
hideg, szürke ködbe borul a táj
idő ne siess csendesedj, megállj
lassíts, az elmúlás nagyon fáj.
Sötét lett, összemosódtak az árnyak
a földön elszárad levelek fáznak
összeszedem egy lombágyba őket
visszaidézem ezzel a szebb időket.
Átkarolják egymást, úgy sugdolóznak
hátat fordítanak a gyors folyónak
megvetik lábukat, ahol születtek
átadják magukat az anyaföldnek.
Elfáradtam a lombsátorra lepihenek
a természet előtt lehajtom fejemet
a friss illattól álomba szenderedek
s az égiekkel egy jót beszélgetek.
Mást úgy sem tehetek.
