A Kocsis felhasználó összes verse >>>
Az elmúlás
AZ ELMÚLÁS
Kimondanám, de kimondhatatlan
sóhajomban az életem benne van
szememből hideg könny-patak árad
testem, lelkem már nagyon elfáradt.
Magamba fordulva gondolkodom
terheimet nincs kivel megosztom
egyre nehezebb az életem
de jut még az asztalra élelem.
Kicsi a nyugdíj, sok a kiadás
lassan elmarad minden jó barát
gondokkal teli életek vannak
örülök, ha végre van egy-egy napnak.
Lassan koldus-szegények leszünk
nem lesz tüzelőnk sem kenyerünk
rosszkedv ül az egész családra
havonta csak a nyugdíjra várva.
Rongyolódik körülöttünk a világ
a nagy tömeg segítségért kiált
csak beszélnek róla a médiában
te meg dideregsz a hideg szobában.
Segélyre vársz,de nem vagy rá jogosul
szegénységed odáig még nem fajult
a gyógyszer kiváltása reménytelen
üres a gyomor, megeszem kenyerem.
Majd holnap, vagy a következő héten
hangzik a hivatalos helyiségben
addig bírd ki, senkit nem érdekelt
a halál már ajtód előtt térdepel.
Egy hűvös reggel már nem tudsz felkelni
nem kell tovább kéregetve kilincselni
lassan kihűl lázban égő tested, megfagysz
utolsó gondolatod – érzed, hogy meghalsz.
Pedig szerettél a földön nagyon élni
hogy mi kellene senki meg nem kérdi
elmaradtak szomszédok a kedves szavak
emberi jó érzések lassan meghaltak.
Károgó varjú száll a háztetőre
másnap kivisznek a temetőbe
utadon nem kísér már zajos tömeg
sírodhoz csak egyetlen ember követ
- akivel leélted egész életedet.
