Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Kocsis felhasználó összes verse >>>



Az elmúlás

AZ ELMÚLÁS

Kimondanám, de kimondhatatlan
sóhajomban az életem benne van
szememből hideg könny-patak árad
testem, lelkem már nagyon elfáradt.

Magamba fordulva gondolkodom
terheimet nincs kivel megosztom
egyre nehezebb az életem
de jut még az asztalra élelem.

Kicsi a nyugdíj, sok a kiadás
lassan elmarad minden jó barát
gondokkal teli életek vannak
örülök, ha végre van egy-egy napnak.

Lassan koldus-szegények leszünk
nem lesz tüzelőnk sem kenyerünk
rosszkedv ül az egész családra
havonta csak a nyugdíjra várva.

Rongyolódik körülöttünk a világ
a nagy tömeg segítségért kiált
csak beszélnek róla a médiában
te meg dideregsz a hideg szobában.

Segélyre vársz,de nem vagy rá jogosul
szegénységed odáig még nem fajult
a gyógyszer kiváltása reménytelen
üres a gyomor, megeszem kenyerem.

Majd holnap, vagy a következő héten
hangzik a hivatalos helyiségben
addig bírd ki, senkit nem érdekelt
a halál már ajtód előtt térdepel.

Egy hűvös reggel már nem tudsz felkelni
nem kell tovább kéregetve kilincselni
lassan kihűl lázban égő tested, megfagysz
utolsó gondolatod – érzed, hogy meghalsz.

Pedig szerettél a földön nagyon élni
hogy mi kellene senki meg nem kérdi
elmaradtak szomszédok a kedves szavak
emberi jó érzések lassan meghaltak.

Károgó varjú száll a háztetőre
másnap kivisznek a temetőbe
utadon nem kísér már zajos tömeg
sírodhoz csak egyetlen ember követ

- akivel leélted egész életedet.

To Top