A Vasi Ferenc Zoltan felhasználó összes verse >>>
SZERESSE!
Jaj-anyám, jaj-apám,
ilyennek formáltatok,
itt van már Karácsony
s róráték nélkül
bíz nem harmatozok.
Elapadt kút a könny,
kövek a könyvek,
olvashatatlanul
magamban heverészek.
A céltudatlansága
példás! – szólna az iskolanapló,
észjárása fenemód bicebóca,
éhségtűrése kiváló –
s ha jól tudom,
erős volt tudásszomja.
Felkelhet – nem hallja?
- talán a fia várja!
Ha magától nem telik ki,
hát a csodát tőle várja?
- Nem hallom! Hogy szereti!
S ezt ő honnan tudja?
Talán vallott érzelmeiről?
Akkor cselekedeteit ahhoz igazítsa.
… Azazhogy: gátolt! Értem.
Javítószándékot, kérem!
Az a gyermek egészen felnő -
: ne félelem, a szeretet
hatalmasodjon el benne.
Igen, igen, vegye tudomásul:
Ő – a maga Egyetlenje.
Végre-valahára is: Szeresse!
