A Vasi Ferenc Zoltan felhasználó összes verse >>>
EMBERKÖZI TÁJAK
A vonallá összevont ajkak
szállnak, mint a lepkeszárnyak.
Nyelvek eveznek a patakban
és a vállak összesimulnak.
A természet teremtései.
Dombbá feszülő tájdarabka
és játszi-könnyű szellő-kézív, -
nem rejti el, most megmutatja.
Illat. Szárnyalok sűrű réten.
Fokozatban gyúló csillagok.
Eggyé csapódó héja-szárnyak.
Hold parancsával: Még! Akarom!
