A Brigus felhasználó összes verse >>>
Fájdalom
"Hogy mi is valóban az a "fájdalom"
Létezik erre megannyi fogalom,
Annyi költő öntötte szavakba,
S annyi ember élte meg kínlódva.
Az igazi fájdalom, nem könnyekben rejlik,
S nem a kimondott szavak rejtik,
Nem üvöltve, vísítva éled át,
S nem tudja majd az egész világ...
Igazi fájdalom, mikor mosolyt festve arcodra,
Éled a napokat, belsőddel harcolva,
Nem üvöltesz, mégis sajog, éget,
Úgy érzed majd, minden semmivé lett..
S mégsem mutatod ki az egész világnak,
Erről nehezen beszélsz a jóbarátnak,
Mert amit érzel nem szavakba önthető,
S egyre nagyobb, s nő, odabenn a kő....
De te mosolyogsz tovább, amíg csak bírod,
S nem sírsz, nem ordítasz, miközben belső harcodat vivod,
Rezzenéstelen arccal csak mész előre,
S nem tudod, hogy gondolj a jövődre.
Majd eljön az éj, rád tör a magány,
S felszínre tör minden, mint a vulkán,
Minden, mit rejtesz legbelül,
S most egy könnycsepp végre kigördül.
Majd egy újabb könnycsepp csordul le arcodon,
A súly mit lelkedben hordasz, fáj nagyon,
De még mostsem üvöltesz, nem zokogsz hangosan,
Csak bámulsz, s könnyeid hullnak folyamatosan.
Csendesen potyognak, mint a nyári zápor,
Nem hallja más, se közel, sem távol,
Az emlékek fájnak, szinte égetnek,
A kérdések kínoznak, teljesen szétszednek.
Csak kavarog és kavarog fejedben a múlt,
S nem látod, hol van a kivezető út,
Majd álomba zuhansz könnyektől elázva,
S erőt kérsz, az új naphoz, erőt a folytatásra..
