A Brigus felhasználó összes verse >>>
Örökké remélek
Kinezek az ablakon... Rideg, szürke, sivár táj.
Majd legbelülre nézek, s néha szinte ugyanez a látvány. Értelmetlen , egyhangú,szürke monoton napok,
Semmi változás, melytől újra erőre kapok,
Annyi cél mit elnyelt már a szürke köd,
Annyi álom, mely azt sem tudom már hova tűnt,
Annyi kudarc miután újra felálltam,
Annyi kitartás, mellyel mindent végig csináltam.
Annyi hit,mellyel újra kezdtem egy új napot,
Annyi erő, mellyel temettem sok tegnapot,
Annyi kérdés, melyre a válasz csak a néma csend,
Annyi hangtalan kiáltás, melyet nem hallott meg senki sem,
Annyi mosoly mely mögé kevesen látnak ,
Annyi hit mellyel mégis az emberekhez álltam,
Annyi ábránd melyet még most is kergetek,
Annyi remény, mely azt suttogja, hogy egyszer végre nyerhetek!
Annyi el nem mesélt történet, mely kísért amíg élek,
De bármit is hozzon az élet, én örökké remélek!
