A Dézsi Ádám felhasználó összes verse >>>
Ébredés
Lassan felébredek. A hasamban izomláz, a karom is kicsit fáj...
Nyújtózom és kinyitom a szemem, érzem, most már muszáj.
Szétnézek - és tényleg - megint nem otthon vagyok.
Mellettem egy forró test, de mégis majd megfagyok.
Vacogva, de csendben öltözködöm szépen
Rohanok a nőtől, ki párom volt ma éppen.
Otthon első dolgom lesz a zuhany alá állni
S hogy ki vagyok - és miért - végre kitalálni.
Elég volt! Már örömet régóta nem okoz
ez az egész ökörség, inkább csak összebogoz
mindent a fejemben, mert elhiszem hogy jó ez...
"Király vagyok, megtehetem, talán egyszer jobb lesz."
Körbevesznek szép leányzók, mellek, combok, kezek,
De ezer nő ezer ágyában mind egyedül leszek.
Keresem az egyet, kinél magamat meglelem
De addig csak én vagyok. Meg a Világegyetem.
/London 12.12.09/
