A Rücker János Péter felhasználó összes verse >>>
Gyászban
Talán több van abban
Mint rút, sötét szavak
Hogy e gyászoló tömegben most
Elvesztetted önmagad
Összedőlt a világ
Mi eddig körülvett Téged
S a romok alatt hasalva
Úgy érzed, hogy véged
Hittél és bíztál
A falak erejében
Éltél nyugalomban
Erődnek teljében
De jaj, egy apró repedés
S érzelmek szöknek, s jönnek
Megérzed azt, mit fal takart
S könyörtelen rád törnek
Marják lelked, dőlnek várak
S mint kapudat döngető század
Elönt a kétség, s reménytelenség
És eltűnik ekkor a szépség
A szeretet tova száll
S ez a legfájdalmasabb
Érdemes é szeretni
Ha ily könnyen elszalad
Létezik e szeretet
Vagy csak ábránd volt ez is
Még ha a felejtés várába
Gyógyulni megy is
Nem látsz most tisztán
Hunyd be hát szemed
S váradat építse
Újra fel kezed
Tégy oda mindent
Pont úgy, ahogy volt
Csak egy dolgot hagyj ki
Csak azt, ami megholt
Azt a kockát hagyd üresen
Hogy a szellő ki-be járja
Hogy tudd, a várad összedől
Ha hazugság cibálja
Ha kész a várad, nézz ki rajta
Mennyi vár áll körbe-körbe
S mindegyiken lyukak hada
Ahogy a sors szellőssé törte
Mindnyájunkon átfúj a szél
Nincs köztünk egy se más
Kit elvesztettünk örökre
Elvitte magával tégláját
S nekünk mi maradt?
Egy emlékekkel megtöltött
Szellős, napsütötte pirkadat
A Holnap,
