A Dr. Mihályi István felhasználó összes verse >>>
A DIÁKOK ÉNEKE
Mihályi István
A diákok éneke
A szó tudjuk, elszáll,
Emlékünk ködbe vész,
Mi mégis itt vagyunk,
Hogy köszöntsünk téged,
Bár e dal is olyan,
Mint a múló fergeteg,
De hisszük, mindig
Megdobogtatja szívedet.
Tudjuk, érzed, hogy e kis sereg,
Ki most egyszerre sír, nevet,
S a búcsú, mit int neked,
E kézfogástól szíved
Mindig megremeg.
Szeretni fogsz minket,
Mert mást nem tehetsz.
Mert a szív az nem csecse-becse,
Cserélni nem lehet.
Szeretni fogsz,
Mert mindig jön az új sereg,
S ha zeng, a dal, az emlék
Szívedben ismét felreped.
Higgy nekünk, ez másként nem lehet,
Mert a szíved úgyis megered.
Könny csillan a szemedben,
S te csak neveted.
Hisz itt vannak már,
A jövő-menő gyerekek.
Elől a szakállas vének
Majd a köztesek,
S végül a kamaszok
Zárják a menetet.
Neked könnyű, te örök ifjú,
Mert a te szemed mindig sír, nevet,
Hisz a szíved folyvást megered.
Te hullajtasz nekünk örömkönnyeket.
Te tudod, a sor véget nem érhet,
Mert az idő soha nem áll meg,
Bármennyien is a révbe érnek,
Lassúbb az enyészet, mint az élet.
Az élet folyvást szüli önmagát,
A bölcsőtől a sírig megy tovább,
Öröktől fogva ez már így vagyon,
Az alkony nem lesz úrrá a hajnalon.
