A CherryBlossom felhasználó összes verse >>>
Kifestőkönyv
A fehér ég alatt
A kopár fák fölött szálltam én
S könnyed lelkemen keresztül fújt a jeges szél
Világom megfagyott
S széttört ezer szilánkká
Test híjján lelkem átváltozott egy álom világgá
Egy apró kis hely, ahol csak én vagyok
Merre induljak? Hol vagyok?
Ember rám nem találhat
Én sem látom őket
A folyó lassú sétájából tudom...ősz lett
A világ lelassul
A világ megfagy
A boldogság, a melegség elúszik
Utána suttogom: Maradj!
Ujjaim közül elfújja, a mosolyt az ősz fakó órája
Lelkem keresi helyét, kutatja, próbálja
Kétségbe esettnek kellene lennem ebben az elveszett világban
Elűzvén a rosszat,
Örömet lelek egy apró kis virágban
Elgondolkozván ezen, felkapom régi ecsetem
S színekkel megtöltöm szürke életem
Azúr lesz a tenger, s türkiz az óceán
Ezernyi mesés színt kap a felkelő napsugár
Kifestem a hegyeket, a fűszálat, a fákat
Élvezem az életet, imádom a mákat
A "ma" a legcsodásabb nap a világon
Minden egyes magányos lélek higgyen nekem, azt kívánom...
