A Sarkady Örkény Gábor felhasználó összes verse >>>
Az Út
Jöjj szellem, kísérj hát utamon!
Halld szavam!
Itt nem lesz többé nyugalom!
…………………………………………..
Hű barátok csontjai között térdelek.
Koponyák reccsenése törik be fejembe.
Lassan járok végig, nehogy felébredjen a démon,
Ki okozta a vesztet és nem volt pardon!
Halk morajlása üti csak fülem,
De eltűnik, midőn kísér a szellem.
Egyetlen pajzsom az akarat,
Mi nem tör be, ha belülről fakadhat.
Varjak serege kergeti tekintetem,
De látják már nincs kin lépkednem.
Megpihenek.
Búja, sötét növények közül.
Egy nimfa hozza a ráció kenyerét,
Hogy csillapítsa testem éhségét
Elmém megtisztul.
Szemembe könny csordul.
Felállok s, megyek.
Könnyen koncentrálok a neszekre,
Melyek vezetnek fentebb, egyre.
Szemem elvakítja az erő, a Fény lovagja!
Elengedi, hogy belém költözzön, Isten szikrája!
Érzem a lángot, mi tovább visz.
Előttem gyűlik a sereg, kiálltok:
El ne ereszd!
Oh, szellem, hű barátom!
Te is látod utunk egyre letisztultabb.
Göcsörtös kezem is kisimultabb.
Nem várhatok tovább.
Befekszem hát a romlatlanság bölcsőjébe
Ringasson az Egység egészen az éterbe!
