A hábele zsuzsi felhasználó összes verse >>>
Elmentél...../ 2017.01.15./
Itt hagytad fáradt testedet,
levetetted, mint elhasznált ruhát.
Lelked a végtelen határon,
békével a Mennyekbe szállt.
Szólítottak és menned kellett....
A szíved akkor is értünk dobogott!
Hiába könyörögtem, imádkoztam érted,
kihunyt a láng, mely addig lobogott.....
Most itt állunk értetlenül, némán,
s nem értjük mi történt velünk?
Hol van a kéz, ami mindig fogta,
vezette féltőn a kezünk?
Most volt csak igazán előtted az élet!
Kipihenni sok év fáradalmait.....
Mindig újabb terveket szőttél,
de már nem tudod tettekre váltani!
Egy űr maradt utánad a szívünk mélyén,
amit nem pótol soha-senki más!
Tudom, hogy most is, úgy mint régen,
mindig vigyázni fogsz mireánk....
Egyszer eljön majd, - az a nap is,
amikor újra együtt leszünk....
A szívünk akkor egyszerre dobban....
és többé nem eresztjük el,
egymásba fonódó kezünk....
2017.02.02.
