A hábele zsuzsi felhasználó összes verse >>>
Négyszáznegyven nap Nélküled
A lágy tavaszi napsugár
nem simogatja arcod....
Magába zárt a fagyos tél,
messze szállt sóhajod....
A kertben nyílik a sok virág,
s nem érzed édes illatát....
Olyan féltőn gondozom őket,
szívemet a bánat járja át....
Nem tudok könnyek nélkül gondolni rád....
Olyan üres lett az életem!
De mégis itt vagy,
s átölelsz újra, - elképzelem....
A szívünk mindig együtt dobbant,
nem kellett hozzá, - a szó!
Olyan boldogok voltunk!
Nincs ami hozzá fogható!
A fájdalomnak nincsen határa!
Csak múlnak a hetek, a hónapok....
Mégis minden nappal hozzád,
egyre közelebb vagyok.....
2018.03.31.
