A Laska Veronika felhasználó összes verse >>>
Reggel...
Reggel van, ébrednek az emlékek bennem
fehér fátyol lebeg szemeimen,
tiszta vagyok nincs bennem semmi.
Eszembe jut ezer egy éj és, azok a hajnalok
mikor melletted ébredtem nem rég.
Összegyűrt párnám karolom szorosan,
benne sok elszállt sóhajaimat konokul.
Engednem kéne, jól tudom, de azt is, hogy
az idő mindent elrabol, talán ezért nyüszítek
ennyit, mint egy összevert kutya.
Pennám is rég ciánba mártogatva,
a bűntudat megeszi az agyam barázdáit,
vénáimban a vér is dezertálni készül
nem bírom ezt sokáig józanul muszáj
- Valami, ami elsodor…..
Aztán csitul bennem minden kín az idő
Is barátjának fogad, fakulnak a képek most
hirtelen csak a ma táncol át a szobán.
Megdorgálja millió hibám, amit jó magam
is érzek, de változni én már nem tudok.
Tiszta vagyok az álomember sem kopogtatott
be hozzám. A magam kenyerén akartam
Megjárni poklomat.
