A Laska Veronika felhasználó összes verse >>>
Mennyország fél-ing 2009, december 17.
Nos most jó így,
Ahogyan a félig tárt
Ajtóban ácsorogsz?!
Sem kint, sem bent nem vagy!
A lélek szurdokaiban csücsülve
Kenődik szét fülemben a hangod,
Itt maradt mondataid, szavaid,
Amik a szívemet ketté tépik...
A fent és a lent hintája,
A fény katekizmája…..
Vékony a mezsgye, ahol a
Fény árnnyéká vedlik...
De nehéz felismerni a holt sávot!
Mikor a nap lemenőben van s
Az ég horizontja is pihenőt fúj.
Várom, amíg el nem tűnik
S a másik el nem foglalja trónusát.
Nem lépek újabb zarándok útra!
Spontán vetélés és indivídum
Furcsa paradoxonba csomagolva!
Elmém határai szívemet tapossák
s közben lopakodnak mögöttem...
A cinkelt napok arra várnak, hogy
Átvezessenek újra a megtépázott
Völgyön át, ahol a nyugalom s a
tisztelet lopva kacsingatnak fel az égre.
Egy eltévedt felhőjáték tükröződik
Tekintetemben………………………
Nem futom le többet a maratont!
Nem! Nem én! Soha többé!
Magányos blues ringatózik lelkemen,
Miközben a kegyelem véres áldozattá
Lesz egykor az elhagyott kikötőben.
Ócska sikoly bicsaklik meg az URH sáv
Hullámain. Talán egyszer megint
Megtisztulok, s a Jupiteren várom be,
Hogy földet érjek majd.
Az ing hanyagul, félig lóg rajtam...
A seregek ura majd csendet hint szét
Panaszos, dacos számra.
Tükrömben majd újra magamat keresem...
Szabadok leszünk, ugye?!
Mondd, ugye majd szabadok leszünk?!
Mérhetetlen szeretet! - Sohasem felejtelek!
- Szabadok leszünk -
