A Laska Veronika felhasználó összes verse >>>
Ég a templomomban egy gyertya 2008.
Száz kimondatlan s kimondott szóért,
amit megszülve az oltárra morzsolok…
Véres áldozat, s véres kín,
mit az alázat egy gyertya alá mos,
majd a gondolat szárnyaira ülve
tovaszáll a végtelenbe, aztán egy
néma éjszakán meggyónván, rám
hajlik a fénykoszorú s vigaszt
hozva, elűzi a démonokat.
Imáimban érted is fohászkodom,
azokért is, kiket nem ismerek.
Áldást próbálok kicsikarni
nyelvemről azokra, kik bántottak.
Bánt néha, hogy nem vagyok jó,
pedig igyekszem, de bíz Isten,
tudod, olyan nehéz. Ezért hát
gyertyát gyújtok templomomban
botlásaimért, s hogy jobb legyek,
mint tegnap veled is…
