A Judik Mária felhasználó összes verse >>>
Elátkozottak hazája.
Itt élünk, itt lészen otthonunk,
szeretjük-e zsenge földet,
mely szívünknek a mindenséget jelenti,
e földet, melyben hitünket vetettük el.
Mert-e földön, e-helyen,
„Élnünk, s halnunk kell!”
Kitagadnak a hazádból, hiába születtél itt.
Kitagadott istened, nem kenyered-e léha hit.
Elátkozottak földje, drága szép hazám.
Elátkozottak lettünk,
gyűlöl bennünket a nagy világ.
Mit tesznek velünk, éltető reményem,
Drága szép hazám?
Elakarnak, tüntetni, de nem hagyjuk,
de nem ám!
Elátkozottak hazája, neved dicső lesz,
még világ a világ!
Szeretünk, s ki itt él büszkén harcol érted.
S harsogja, üvöltve, tombolva,
ez a mi hazánk, ez egy szép világ!
Elátkozottak hazája,Te szent,
Te drága, Te vagy, szívünk boldogsága.
Érted harcba is szállunk,
és ha kell érted meg is halunk,
Te szent, Te drága!
Elátkozott népednek legszebb lángja.
Szeretett hazánk,
fényedet felfestjük az égre.
Ragyogsz és hírneved feléled.
Elátkozottak hazája,
Te szent, Te egyetlen, Te drága,
MAGYARORSZÁG!
Elátkozottak hazája nem leszel,
édes szép hazám.
Megmentünk téged a vadaktól,
és üvöltve, tombolva hirdetjük,
Te vagy a legszentebb nekünk!
Kiírtjuk a világból minden ellenünk.
Hirdetjük , fennen, érted szenvedünk!
Kiálltjuk a világba,
Elátkozott nem Te vagy,
drága szeretett Nemzetünk!
Mindenütt fényesen tündököl majd neved.
Mindenütt büszkén hirdetjük,
elátkozottak többé már nem leszünk!
Neved büszkén viseled szép hazám,
Te szent, Te egyetlen, Te drága hon,
MAGYARORSZÁG!
Isten áldjon meg, és vigyázzon reád!
Mi ha kell vérünket adjuk érted,
Te szép, Te csodás, szeretett,
Magyar hazánk!
