A Judik Mária felhasználó összes verse >>>
Fényévekre tőled.
Fényévekre tőled messze vagyok.
Csendes estéken kedvesem Rád gondolok.
Elképzelem milyen is lenne az életem.
Ha te most itt lennél mellettem.
Gondolatban látom csillogó két szemed.
Látom ajkad, mely édesen Rám nevet.
Érzem tested édes lágyságát.
Gondolatom, formáját csókokkal járja át.
Ölelném kecses szép vállaid.
Enyhíteném feltörő vágyaid.
Szeretném füledbe súgni a szerelem lágy szavát.
"Szeretlek kedvesem", csendesen mondanám.
Érezném szavamra tested enyhe rándulását.
Szinte hallom halk válaszod suttogását.
"Szeretlek", súgod vissza, és csókivó ajkad csókomat issza.
Ajkamra szorítod méz édes ajkadat,
elfolytod ezzel a további szavamat.
Hosszú szerelmes csókoddal, lezárod feltörő sóhajom.
Ezt várom kedvesem, ez az Én óhajom!
Behunyom szemem és látom arcodat.
A képzeletem Hozzád száll, mint egy illanó pillanat.
Ha Rád gondolok a hamvadó parázs egyből lángra kap.
Az Én szívem-e, gondolatra hevesebben dobban.
Tudom azt kedvesem,
hogy nálam nem szerethet téged senki sem jobban
