A Judik Mária felhasználó összes verse >>>
Sebzett szív.
Elhagyott rabmadárként élek.
Elfeledve minden szép emléket.
Elhagytak a régi álmok, elhagytak a fények.
Elrepültek messzire a régmúlt szép emlékek.
Éreztem Én mély fájdalmat.
Megsebzett lett szívem.
Fájdalmát magamba zárva,
Élem bús életem.
Hozzád száll a gondolatom, lanyha szellő szárnyán.
Miért hagytál el, mond miért, ennyire árván?
Tőrödet miért pont az Én szívembe szúrtad?
Miért feledted a közös szép múltat?
Sebzett szívem, kérdésemre nem kap többé választ.
Nehezen de megtalálom, talán egyszer Önmagam.
Bánatomat elfeledem de egyet sohasem.
Te voltál ki kegyetlenül sebezted meg szívemet.
