Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Baranyai Attila felhasználó összes verse >>>



(0) Tyrannus Rex

Mélyvörös alkonyban lobog,
mint sötét árny néz maga elé,
alvad a tér ahol bolyong,
tiporja szavát Koppány felé.

Nyugat rég izzadt aggályát
oltva, idegent hoz seregül,
s javakért, hatalmi lázán
igáz, öl, s lehel szenvtelenül.

Éj gördül az éjbe, zajlón;
szökik ki tud, s dúlnak a vágyak,
a mindenség felmorajló,
véghetetlen áramlatában.

Véres könnyekbe temetve
a lázadt nép, a függetlenség,
gyilkos hit fojt igaz rendet;
és lettünk ronggyá, nincstelenné.

Évszázadokra hagy önkényt,
viszályt, s bolydul sok Mag, merre lát,
oszlunk bún, hisz Árpád földjén,
a Nemes rothaszt, s az Ellen ár.

De gyúl Táltos szer reménnyel,
s fel-felizzón ropog halmain,
ringatva mesél a széllel,
s még éltet a tűz, rőt lángjain.

2018

To Top