A Baranyai Attila felhasználó összes verse >>>
(0) Tyrannus Rex
Mélyvörös alkonyban lobog,
mint sötét árny néz maga elé,
alvad a tér ahol bolyong,
tiporja szavát Koppány felé.
Nyugat rég izzadt aggályát
oltva, idegent hoz seregül,
s javakért, hatalmi lázán
igáz, öl, s lehel szenvtelenül.
Éj gördül az éjbe, zajlón;
szökik ki tud, s dúlnak a vágyak,
a mindenség felmorajló,
véghetetlen áramlatában.
Véres könnyekbe temetve
a lázadt nép, a függetlenség,
gyilkos hit fojt igaz rendet;
és lettünk ronggyá, nincstelenné.
Évszázadokra hagy önkényt,
viszályt, s bolydul sok Mag, merre lát,
oszlunk bún, hisz Árpád földjén,
a Nemes rothaszt, s az Ellen ár.
De gyúl Táltos szer reménnyel,
s fel-felizzón ropog halmain,
ringatva mesél a széllel,
s még éltet a tűz, rőt lángjain.
2018
