A Baranyai Attila felhasználó összes verse >>>
(1) A mennyország démonai
Róma üldöz hívőt s hitetlent,
majd kereszténynek állva, pogányt,
vérben fürdőznek merre járnak,
hisz bűnükben isten megbocsájt.
Jézus nevével színezik a
tébolyt, tovább torzítva voltát,
kinek való eszméje, Szkíta
tüze, már nem juthat el hozzánk.
S fenn mélybíborba vadul az ég,
örvénylő századok tombolnak,
mennydörgőn dúlnak az elemek,
s alvadó, vörös tócsák folynak.
Szabad lelkéért hal kínhalált,
több százmillió ember, s szerte
holttá csonkolt anyák kebléért
vergődő, sok-sok zsenge gyermek.
Az artisztikus templomokban,
inkvizítor, pedofil papok,
s a hierarchia legalján
az elvakított nyáj, mint lator.
S álmaik ezüstfelhőn úsznak,
távol, aranyló trónus ragyog,
s a végtelen kékség ölel: de
éjfeketében az angyalok.
2018
