A dorihorvath felhasználó összes verse >>>
Emlékek
Kezeid érintése arcomon,
A füstölő illata az asztalon,
Veled szálltam szabadon,
Ma már inkább feladom.
A képeket még visszanézem,
S az emlékeket újra élem,
Sok-sok titkot amit rejtek,
S hazudom, hogy nem kereslek.
Boldogtalannak látni téged
Olyan volt, mintha lelkem égne,
Azt gondoltam, te is féltesz,
S szorosan két karodba rejtesz.
Ég veled majdnem szerelem,
Egy álom voltál, s az is leszel nekem,
De velem marad az emléked,
Bár a szívem még sír érted.
Elmentél, s ez kísért engem,
Nem tudom, mit kellene tennem,
Hisz' felkavartad az életem,
De én mégis élveztem.
Újra azon az úton sétálok,
Amin egykor kéz a kézben jártunk,
S most az út porába szüntelenül irkálok,
Csupán két szó az egész: nagyon sajnálom!
