A dorihorvath felhasználó összes verse >>>
Felnőttem...
Kislányként megálmodtam a jövőm,
Minden kacagás, játék és öröm.
Azt hittem az élet olyan, mint egy mese,
Ahol a királylányra rátalál hercege.
Azóta fejem felett elrepültek az évek,
Nem éltem még sokat, de láttam már rosszat és szépet.
Elkövettem sok hibát, volt számtalan boldog percem,
Sokszor összeszorul szívem, mikor azt mondják felnőttem.
Néha egy kislány, ki a macijával játszik,
De néha egy nő, ki már ennél többnek látszik.
Van, kinek ellenség, van kinek barát,
De nem vagyok több, mint egy átlagos lány.
Sok nehéz döntést bíztak rám a felnőttek,
Mert azt hiszik, hogy én már felnőttem.
De nem tudják, belül mi az mit érzek,
Hogy a legkisebb döféstől is szinte elvérzek.
Éjjel egy kislány vagyok, ki a padlón ülve zokog,
Mert az élettől már egy-két pofont kapott.
De mint az erős nők, reggel mosolyogva kelek,
S bebizonyítom, hogy nem vagyok már gyerek.
Mára már tudom, az élet nem egy játék,
Van mikor átok, de inkább szép ajándék.
Mert van olyan dolog, amiért élni érdemes,
Szerelem a neve, ami csodás, de van mikor végzetes.
Az érzés, mi napról-napra egyre erősebben lobog,
Egy fiú, kiért ha kell mindent feláldozok.
Kész vagyok elengedni a kislányt ki bennem él,
Hogy egy fiúé legyek, ki nekem mindennél többet ér!
