A Zoltán felhasználó összes verse >>>
Megváltás
Perzselő Nap alatt
Végtelen sivatag,
Kínozza a Rabot.
Kihalt puszta most már,
Zsibbadtan csoroszkál
Tömlöcében, mi egyszer lelke volt.
Béklyók tépik húsát,
Vállán viszi súlyát
Rabigának, mit kimértek neki.
Száműzetésében
Légből Múzsa éled,
S bűnéről megemlékezik.
Korhadt fán is rügyek,
Száraz réten füvek.
Múzsájával kivirul a táj!
Sebét befoltozza,
Láncát rozsda marja.
A Rab elhagyja az igát.
Ő mégsem szeszélyes
Örülni nem képes
Az ítélete abszolút.
Árny vetül az égre.
Börtönőr szekéren
Vadássza a hiút.
Lesújtja a Rabot,
S mi éledt, már halott
Szívével pusztul a világ.
Vér cseppen a porba
Rab magát okolja,
Ahogy elhal minden virág.
Vérző szívű balga,
Terhét visszakapja,
Sorába visszaáll.
Smasszer hátra hagyja,
De Múzsája látja,
Véres porban is nőhet rózsaszál.
