A Pócs Gyula felhasználó összes verse >>>
Nincs nap... (2012.november.28.)
Nincs nap és óra melyben ne gondolnék rád,
és nincs nap mikor arra ne gondolnék vajon boldogság vár e még rám!
Szerelmes voltam és még most is az vagyok,
de úgy érzem hogy ebbe a szerelembe én biztos belehalok!
Mikor megláttalak és szemeid fénye rám ragyogott,
már akkor tudtam,éreztem hogy én beléd szerelmes vagyok!
Hisz lelked oly tiszta és bájos a mosolyod,
gyönyörű szépségednek én immár a rabja vagyok!
Emlékszel,kissé nehezen vallottam be az érzéseim neked,
mert hinni és nem csalódni akartam benned!
Első látásra beléd szerettem és ez ellen nincs mit tenni,
de bevallom nem akarom ezt a világ elől el titkolni!
Bár úgy néz ki hogy e szerelemmel egyedül maradok,
hisz viszonzást e téren tőled én nem várhatok!
De mit tegyek hisz tündöklő énedtől szabadúlni nem tudok én,
ha csak rád gondolok elkap egy forró szenvedély!
Egy ilyen nőt,kit angyali glória vesz körül,
nem lehet szeretni áldozat és alázat nélkül!
Bennem megvan minden alázat és áldozat irántad,
ezért fály annyira hiányod,az hogy nem látlak!
Te vagy kiről eddig álmodtam most már tudom,
nélküled nincs nekem se éjjelem se nappalom!
Annyira szeretném hogy e szerelem ne plátói legyen csupán,
hogy egyszer te légy az én szeretett és megbecsült arám!
Azóta mióta utam kiadtad,
kegyetlennek és mostohának tartom sorsomat!
Nehezen,szenvedve de megpróbálom sorsom elfogadni,
és kérésedhez hűen a barátod maradni!
Feledni téged én már nem foglak soha,
legyen az élet hozzám bármennyire kegyes vagy mostoha!
Szeretni foglak örökre bármeddig is élek,
csak az idő múlásával kevesebb hittel és reménnyel remélek!
