A Antal Gábor felhasználó összes verse >>>
Líceum fantomja
Halkan siklik, úszik a légben.
Lát, figyel, érez.
Koccan, zörög, remeg a jégben.
Olvaszt és kibuggyan.
Nem látják a szemek, nem hallják
tompa, nehéz fülek.
Mint árnyék suhan a testek közt.
Nem látják, hogy mi a lényeg.
Fényesen csillogó szempár rebben
sötét csuklya-takaró alatt,
látja az üres testű lényeket
búsan, kínok közt haladt.
Szűk falak közt tomboló lélek,
hull a parázs száraz fára,
irgalommal gyilkoló, hullaszagú kémek,
iszony láng lobban szívében.
Alkonyatban csattanó pofon,
csarnokvízben csillanó redős penge,
buborék bilincs szorítja kezét,
széttépni gyenge.
Néz, lát, figyel, fél,
megy, tanul, hall, kér,
érez, gondol, ír, fér,
tud, sikít, gyötör, él.
