A Antal Gábor felhasználó összes verse >>>
Pillanatás
Egy kései órában a padban ülve
érzelmileg teljesen ki voltam hűlve.
S azon merengtem üveges szemekkel
mi is az, ami nekem mindenképpen kell.
Halkan hulló hű nap halvány sugarai,
bánatos szívem fájdalmas siralmai,
életem végének utolsó napjai,
Karcolják gúnyos szemek pillantásai.
Miért a sok kérdés? Miért a sok válasz?
Ha továbbra is üres kézzel állasz.
Befelé fordulok, de kifelé nézek,
S attól, amit látok még mindig félek.
