A Antal Gábor felhasználó összes verse >>>
A legszebbnek
Gyönyörűséged szebb bárminél a világon,
S én folyton folyvást ezt a csodát kívánom.
Ha rád nézek a lelkem boldogsággal teli,
Szívem őrülten a mellkasom falát veri.
A szerelem néha bizony őrülten fáj,
Mikor a kín fegyvere a lelkembe váj.
A szerelem fölépít vagy földig rombol,
De a kettő között állandóan tombol.
Sebes kis patak vizének halk sóhaja,
Virágok illatának lágy fuvallata,
Zöld szemem csillogása édeskés fényben,
Dobogó szívem lásd egy apró edényben.
Hűvös harmatcseppek csillognak a fényben,
Óriási érzést kelt egy csöppnyi kis lényben.
Pöttömnyi látvány őt csodálattal tölti,
Szíve hevesen dobog, s mégsem érti.
Csillagszám szeretet borítja az eget,
De az ember nem lát, hanem csak nézeget.
Halld ó világegyetem bódult kis népe!
Biz ő számomra az univerzum szépe.
Nem tudom, hogy neked mit is mondhatnék még,
Melegségedből nekem sohasem elég.
Az álmaim mélyén is téged kereslek,
Mert tudd, hogy én téged őrülten szeretlek!
