A Antal Gábor felhasználó összes verse >>>
Cím nélkül
Ülök a széken és magam elé nézek.
Rá gondolok éppen, belül pedig vérzek.
Hitetlenségem kínok mélyére döntött,
Lelkem poharába tiszta vizet öntött.
Összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok,
Hogy a részéről mennyi mindenről nem tudok.
Bizalmam maradványait összegyűjtve,
Ülök a széken és rá gondolok félve.
Szemtől szembe ülünk,
Egymásnak örülünk,
Furcsa dolgokat érzek,
Belül pedig vérzek.
Fáj, szúr, nyom, hasít, kínoz.
A jövőnk vajon mit hoz?!
Szeretnék neki hinni
S mindent továbbvinni.
Nem tudom, mit kellene tennem,
Mert még mindig szúr, fáj a szívem.
Ülök a széken és magam elé nézek.
Rá gondolok éppen, belül pedig vérzek.
Bizalmam maradványait összegyűjtve,
Ülök a széken és rá gondolok félve.
