A Antal Gábor felhasználó összes verse >>>
Emlékek
Eltelt a nyár, s még itt vagyunk.
Jó, hogy nem hagytuk el magunk.
A tűz érzem, hogy már lángol bennem,
sajnos gyakran nélküled kell lennem.
Forró melegség vett minket körül,
halk susogásnak mindenki örült.
A tenger kéke látszott szemedben.
Forró érzete lángolt szívemben.
Az emlékek aranyszínű képe
szép akár az univerzum népe.
Lágyan melenget, biztonságot nyújt.
Lelkem puha párnáid közé bújt.
Lassan bandukoltunk kéz a kézbe
néztünk, néztünk a végtelenségbe.
A Hold árnyában vetettünk fészket,
idegen szemek bámultak minket.
Az otthon szeretete töltött el
egy hatalmas érzelem töltettel.
Álom homályos útjain járva
téged vártalak, napfénynek árja.
Egyik szemem sír, a másik nevet,
hogy a viták néha kapnak nevet.
Tizenöt angyal néz már ránk föntről,
egy ördög próbál széttépni lentről.
A tűz érzem, hogy már lángol bennem,
sajnos gyakran nélküled kell lennem.
Eltelt a nyár, s még itt vagyunk.
Jó, hogy nem hagytuk el magunk.
