A Antal Gábor felhasználó összes verse >>>
Miért nézel?
Az ölelés végeztével a szemeidbe nézek.
Kellemes melegség, nyugalom mit érzek.
Kicsorduló boldogságom tör a felszín felé,
felszabadult játékosság kerül háttér elé.
Az együttlét veled a magasba emel.
Körülöttünk minden ember porban hever.
Tudom, én sem vagyok a tökéletes képe,
érintésedtől magával ragad a pillanat szépe.
Eufórikus állapot, mely rám telepszik.
Különös énem a jóval verekszik.
Arcod, szemed mély benyomást tesz rám,
ajkaidat százszor, ezerszer, folyton csókolnám.
Tengerszer elhangzik a szó: „Szeretlek!”
Amit ezzel mondok azt azonban mégsem értheted.
Ugyanis különös dolog, amit – ha veled vagyok – érzek,
ha nem fogod a kezem, akkor majdnem, hogy elvérzek.
