A Antal Gábor felhasználó összes verse >>>
A jövő hava
Szépen hulló hóesés, mi
Zápor helyett oly mesés, fehéríti a tájat s eleveníti
Elsorvadó lelkemben emlékeid mámoros képeit.
Rohanó idő növeli a hátrahagyott múltat.
Elolvadó hópehely rövid, értelmetlen, de csodás élete,
Tovatűnés a végzete, de társait karon öltve kis időre
Lepik el a tájat. Lámpafényben látom jövetelüket,
Elképesztő jelenség ad nekünk ihletet, s reményekkel telít.
Kósza suttogást hallat, hogy következő ittlétekor,
Velünk együtt akar sárga orrú hóemberré válni.
Izgatottan, összehúzódó gyomorral tekint hát előre, s
Kiáltása hallik: „Töltsed hát csőre!” Kirobbanó erővel, csukott szemmel
Igyekszik előre. Nyíló szemünk ismét hóra tekint, nem csikorognak fogak,
Mert itt leszünk együtt és Szeretni foglak!
