A Antal Gábor felhasználó összes verse >>>
Röpke
Elfeküdve nézem szemed csillogását.
A nyugalom csöndje telepedett rám.
Elfeküdve érzem tested forróságát.
A békességben beindul fantáziám.
Magamhoz szorítom éles emlékképedet,
kacagásod, mely épp nekem nevet,
a pillanatot, mikor semmi se számít,
gonosz világ nem hat rám, nem ámít.
Kedvességed, szereteted tölti be a lelkem,
a kongó harang is csöndesedett már.
Fájdalmas űr szurkálódik bennem,
ha nem vagy velem kis virágszál.
Felénk futó jövő, kérdőjeles képe,
ürességbe néző szemem elé lép be.
A jelen, mint a villám gyorsan elszáll,
fekete hó alól kikukkant egy fehér fűszál.
