A Antal Gábor felhasználó összes verse >>>
Állomás
Megremegő lelkem halkan súgta,
a tavaszi napsütésben erőmhöz mérten.
Közeledő léptem a szívem húzta,
a pillanat hevében mégis elkértem.
Kis idő teltével lelkemet sötétség árnyékolta,
jött valami új, ami régi.
Szeretetem kevés alatt a porba taszította,
nem volt semmi, mi a bensőmet védi.
Idővel jött a kellemes nyár,
s kapcsolatunk ismét a fellegekben jár.
Szelencék valóját csak most mutatjuk,
a kérdőjeles dolgokat közösen kutatjuk.
Beköszöntött az ősz, a hideg,
nem dúlt még köztünk az ideg.
Az idő vasfoga harapdálja kezünk,
de a helyes útról mi le nem lépünk.
Reszket a tél, mert kincsekkel vár,
nem félek belül erős vagyok már.
Tiszta szívből szeretlek kis virágszál,
reszket a lelkem, mert eszembe jutottál.
