A Antal Gábor felhasználó összes verse >>>
Árnyak szava
Sötét égen a tündöklő csillagok,
végtelennek tűnő néma sikolyok.
Körte könnyek közt, csak búsan hallgatok,
majd sírgödröm közepére állok.
Lüktető emlék a lelkembe robban
és szúr, és fáj, és a halálig gyötör.
Szívem még egy utolsót dobban
és apró, véres darabokra tör.
Szúrós tekintetek a testem nézik,
látják fagyos leheletem az égen.
Haragos dárdát a hátamba döfik,
köztetek jártam nem is oly régen.
Leülök és látom angyalok szemét,
óvó pillantásuk testemre vetül.
Én fognám, ha lehet jéghideg kezét,
de hirtelen a sötétbe merül.
Dermedt fogsorok éles koccanása,
néptelen népek csillogó léptei,
remegő tömegek lágy moccanása,
hirtelen mind életem részei.
Langyos levegő dermed már az úton,
trappoló lábak véres kis nyomai,
elnyeli mind a puha, meleg beton,
mennek tovább életünk dalai.
Fekszek a gödörbe és imádkozok.
Hazámnak földjével eggyé olvadok.
Fekszek mozdulatlan és imádkozok.
Nézz rám magyar! Én melletted vagyok.
