A Antal Gábor felhasználó összes verse >>>
3. Buborék élet
az élet saját
kezébe veszi megmártogatja
fölemeli
kiszáradt szájához
emeli beleleheli a
pukk
megmártogatja beleleheli minden
tapasz
talat
át alakul a kis
apróság mozog
átalakul el
szakad a gyökerektől
lebeg mint
csillag az űrben
magányosan míg
rá nem jön hogy
nincs egyedül
nincs egyedül
nincs
és halad és változik
és megáll minden második
varázslatos életgömb szirtjén
van hogy össze
összekoccan ütközik
más útra vetődik
az élet kitágult szeme
előtt érődik őrlődik
lassan lassan fejlődik
fej
lő
dik már szívja
magába gyönge él
ettapasztalatát szítja
magába szét
feszítő energiáit
és egyre feljebb emelkedik
és egyre több mindent
lát
és egyre feljebb emelkedik
és egyre több mindent
szív
magába fordul a
világok közt
habzsolja a mindenség
széthullott morzsáit
mint kis gömböc növekszik
majd ha elég nagyra
nőtt megállapodik
harmatos fa levelére kuporodik
mikor elég nagyra nőtt
rátekint a pálcára mely
az élet érdes kezében
pihen s csak várja
csak várja gyermekeit
unokáit
fészkelődik mozgolódik
őscseppek maradványaihoz
húzódik melyből merítheti
energiáit s csak várja
csak várja gyermekeit
unokáit
az élet saját
kezébe veszi megmártogatja
fölemeli
kiszáradt szájához
emeli beleleheli a
kis buborékok édes
illatát
az apróságok körbelengik
ő csak gondolkodik
majd emlékeinek bársony
takarója alá bújik
elfáradt már ragadnak
le szemei
nincs mit tenni
békességbe telepedik
nincs mit tenni
ásításra nyílik hártya
szája
nincs mit tenni
nyílik nyílik megállíthatatlan
szája
nincs mit tenni
létét belepte élete tája
apró cseppekké vált
minden bája
nincs mit tenni
nincs mit tenni
