A Antal Gábor felhasználó összes verse >>>
Tükörkép
Sóhajó úszik
csarnokvíz óceánján
írisz szigetéhez,
hol filtermagány
vár reá
és csodás kalandok.
Mikor már minden
más oda s csak
az emlék maradt nekem
felkelek és azt teszem,
mit a bájos bolondok.
Kortyonként fogyasztok
minden mámoros
pillanat-gombócot
és belerejtem minden
titkom kulcsát, mely
átkozott.
Konnektorra kötött
agyak között
egy napló őrzött
minden akkordot,
melyek megcsendültek
idáig, s melyeket
gyarló kéz faragott.
Hamuvá égett szóhártya
maradt tüskés
mentőcsónakban
ártatlan kis cáparaj
között, melynek lapátja
az igazság, kormánya
a szeretet. Amott
egy csepp csepp
mindent mi maradt,
fejlődött és haladt
elpusztított.
Majd a tükörbe nézek
és látom az arcod.
