A Antal Gábor felhasználó összes verse >>>
Menetrend
Nyikorgó lépésben tiszta
dallam fortyog,
mint szétrepedt menetben
a kín, de mégis
megtesszük, mert
hívogató minden apró
rím.
És felkelünk.
Ecetben hömpölyög
a csipa, gyilkos tartályon
pihen a kipa,
na még egy nap: pipa.
És felöltözünk.
Csupa sóvárgás és álom
minden korty bor és
új remény a kenyér.
Figyelj már légy szíves!
Hány óra lehet?
Az idő múlik, mi meg
küzdünk, hogy megállítsuk.
És vagyunk.
Hogy leszálljunk és a
világot megváltsuk,
mi nem akar megváltást.
Még nem késő. Mire?
Hogy felnyissuk parázsló
szemünk a semmire.
És elfáradunk.
Teher minden tonna
idea, de a kócos kupak
nem csavarja le
magát. Így van,
nincs mese. Már
a hitel is önmagát igényli.
Nekünk csak a tolakodás
marad, mi az életed
félti.
Ez kell nekünk, more.
És lefekszünk.
Még mindig nyikorog.
Zuhan a szemhéj, az
álom meg vicsorog.
És felkelünk.
