A Antal Gábor felhasználó összes verse >>>
Dactalan
Fiókba zárt gondolatok mérgelődnek,
mert fullasztó a sötétség és
lemerülnek emlékeik langyos bugyraiba.
Krétaporban villog már a neonreklám,
kidobták az ócskaságok közé
és kulccsal karcolgatja a szempillákat.
Összegyűrt papírfecnik tépelődnek,
vajon mi lesz velük,
ha elillan róluk minden tinta.
Lehalkult az összes égi villám,
mert szégyellték monumentális jellemük,
de rajzolnak még az égnek fakó ábrákat.
Hűha!
Kibuggyant a vörösbor a vadiúj,
akciós, ide nem illő, de fényűző
lenyúzott emberbőr kanapéra.
Nyugalom! Majd veszünk másikat.
A horizonton tornyosul felfordult
jégcsap-körvonal, melyen megdöbben
minden napsugár.
Már a tinta is fél és úgy dönt,
nem csordul többé
az akaratok üreges helyeire.
