A Antal Gábor felhasználó összes verse >>>
Csöndbélés
Kikristályosodott gondolatok csöndben
csörömpölnek lombhullató kukászsák
alján, és belenyalnak sáros vérfoltokkal
bélelt fülkagylóba.
Torkán akadt hajgolyót öklendez,
a hangok már megkeményedtek
a levegőben, szenvedés a pillanat.
A gondolat kikristályosodott bélelt csöndben.
Csöndben. Csöndben. Csönd.
Halk billentyűkattogás, vakító fénydoboz
emberi életeket áldoz
a némaság temetőjében. Elfonnyadt ujjbegyek
kupacokban rohadnak, csak fintorogsz.
Az arcom is elfér már egy könyvben:
az arckönyvben.
Hol a pillanat már kikristályosodott
a bélelt csöndben.
Csöndben. Csöndben. Csönd.
Egy nap majd a hidegben
ülve tekintetem rávetül
jeges ideaóceánra,
egyetlen repedés a remény.
Befogom a fülem és csak állok.
A pillanat már kikristályosodott
bélelt csöndben.
Csönd-
ben.
