A Antal Gábor felhasználó összes verse >>>
Toll
Tartja a kezem, ezt a nehéz
írószerszámot. Puha mágnesként
vonzza az égi gondolatokat.
Hangtalanul húzza a vonalakat,
idecsordul a világ fátyolcseppje
és konvencionális minden tette.
Hallod, amit látsz?
Toll, toll, toll, toll
toll, toll, toll, toll
toll, ttol, ttol, to
to, tol, to, toll.
Szétszakít a szemantika,
hol itt a logika?!
Érdekes jeleket vés,
a papírra, melyet prés
készít és lesz a világ és az elme
közt rés.
Ugyanolyan minden minta,
szétrobban a szó, mintha
hanggá válna pár csepp tinta.
Toll nélkül nincsen költő,
költő nélkül nincsen mű,
mű nélkül nincsen értelem.
Ér, ér, ér, ér,
tele, tele, tele, tele,
elem, elem, elem, elem,
értelem, érte, lem, elem,
értelem, értelem, értelem, értelem.
Mily bűvös szó. Ő a mindenható,
az ok az okozatban.
Mert minden okkal történik, s
ez vezet az élet értelmetlenségéhez.
A toll ebbe az értelmetlenségbe
csepegtet némi értelmet.
Értelmet, értelmet,
értelme, értelme,
ért elme, ért elme,
ért ér, é.
