A Antal Gábor felhasználó összes verse >>>
Pillangó
Kellemesen melengető napfényben
félve kél életre egy apró hernyó,
kivirul zsíros életedényben,
belecsobban az élet folyójába, de
égeti a közeg, a tüzes, a forró.
Léte be lett folyásolva, a lefolyóba
lefolyó folyó folytán, pörgő
eseményláncolatok követik egymást
hirtelen, spontán.
Rágógumiba ragadva rágódik
élete értelmén, sajog a teste,
küzd a fájdalmakkal, mozdulni
képtelen. Ragadozó szemek,
éhes szájak figyelik korgó
gyomorral. Fárasztó meneteléshez
kötve, minden gyötrelem és kín.
Dobozba zárt magányt őriz szívében,
plasztik zacskón napoz, de
eltakarják felhők, szomorú.
A másodpercnyi emlék feszíti
szét testét, remeg és fél-
Nincs benne düh, harag, irigység,
kizárólagossá vált pillanat,
szíve egy tavon befagyott jég.
A másodperc, mint acél időegység
elillan, s lesz párolgó illanat,
szublimál.
Teste széthasad, alakja villanó explozíció.
Így lesz belőle egy csodaszép pillangó.
