A Antal Gábor felhasználó összes verse >>>
Borzongó habvarázs
Unalmas harangkalitka ropog
szőlőtengelyek széles sávján,
józan mámorban ugrándozó hangok
hamuvá égnek a halálos máglyán.
Nazális surranót húzott a nyalóka,
mert szűkös már minden garas,
de az álarcnak húzott paróka
már évtizedek óta lucskos, mocsaras.
Domború lábnyom mutatja,
tövisbilincs minden fotel,
ahelyett inkább az okokat kutatja,
e mindenkit befogadó gejzírhotel.
Vibráló szivárványszivar dúdolászik,
fakó hamulepel óvatosan követi,
az összes vicces hadonászik,
ki szomorú az megveti.
Gennyes billentyű, szétrágott csonkok
keserű számítógép előtt tudnak
mindent, mit nem tudnak a hangok.
A habfürdőben brümmög csónak.
Papír fecnire vésett mutáns valóságban
megtisztít a lomha katarzis
és hiába futsz, úgyis dobban
a hátad mögött unikornis.
Hervad a mosoly gyémánt pengéken,
mert ráharapott végre a vég,
már a bús faharang is képlékeny,
de lehibernál mindent a jég.
