A Antal Gábor felhasználó összes verse >>>
Az éj mámora
Halványan ragyogó csendes éjszaka
csak lassan, nyugodtan ballagok haza.
Mélyen pang az utca, eltűnt az élet
e történelmi nap nem ért még véget.
Csak lassan, nyugodtan ballagok haza
köröttem ragyog a fényes éjszaka.
Alszik a galamb, alszik a kis csiga
rég elbújt már bús napnak fénysugara.
Eljött hát a rémes hold uralma
én pedig nyugodtan ballagok haza.
Felszegem fejem, merengek tengeren,
mely felettem csillagkagylókat terem.
Mint üveggolyó körül egy nagy terem
halkan áthatja a személyes terem.
Csak lassan, nyugodtan ballagok haza
átkarol, megsimít az éj mámora.
Hideg hang karcol, ébren tartja szemem
fájón szorítja összefagyott kezem.
Cikáznak a gondolatok fejemben
hűs lélegzetfelhő libben előttem.
Imbolyog egy árnyék, áll mozdulatlan
alvadt lábnyoma szépen reccsen-roppan.
Mint egy alak, mely folytonosan követ,
átrepül jeges folyót, hegyes fát, éles követ,
s visz egy üzenetet, mint egy követ.
Fülembe súgja, az elmém már tudja,
csak lassan nyugodtan ballagok haza.
Az utat, a célt, azt hiszem már értem,
mindez nem másért van, hanem csak értem.
Hazaértem.
