A Antal Gábor felhasználó összes verse >>>
Csonkig égett már a gyertya
Alvó mécses pihen már az ágyon
körötte lángoló lakás
mint acélos farakás
lobog, akár egy hangya emberi vágyon.
Olvadt sugárkoszorú csörgedez mellette
utat tör magának
gyökerei közt fáknak, s
csonka szempár csak nyugodtan figyelte.
Szikrázó viaszhenger gurul a lejtőn
suhan, mint expresszvonat
nagy sebességkivonat
aranyló horizonton gúnyosan derengőn.
Csonkig égett már a gyertya.
Végzett, s kényelmesen pihen.
Tudd, nem minden ilyen
ördögien gonosz, rusnya boszorka.
