A Antal Gábor felhasználó összes verse >>>
Gyöngyszem
I. Mintha fénylő kagyló lennék
robajló tenger fenekén
s hűs boldogságban élnék
kínzó szerelmen merengvén.
II. Néznek kérdő tekintetek,
sodródnak a gondolatok
nem értik, mit miért teszek,
hogy csak szeretni akarok.
III. Csak szeretni akarok és
szeretném, ha szeretnének,
s nem mindig egy gyilkos kés
vetne szerelmemnek véget.
IV. De lám egy szépséges gyöngyszem
már rég magával ragadott,
mégis éjjel-nappal félem,
mi lesz akkor, ha ott hagyott.
V. Én minél jobban záródok
ő annál jobban kifolyik,
de lehet, hogy csak álmodok
és ébredéssel végződik.
VI. Már egy fénylő kagyló vagyok
robajló tenger fenekén
forró boldogságban élek
csodás szerelem reggelén.
