A Kucza Anikó felhasználó összes verse >>>
Ébredni kéne
Megrezzen a fal,
Ijedten jönnek a fények.
Be-be szöknek az ablakon
lassan, ahogy a léptek
követik egymást,
s mik útjukba esnek,
maguk alá gyűrnek
bármit ami reszket
magadévá tehetsz,
mert a félelem
útmutatóként
egy kényelem
ahogy a fotelben ülsz,
megzuhanva a térben,
ráncosan az időtől,
élcesen, álszerényen
köpöd magad elé,
hogy az átok
minden pillanatban
zuhanjon rátok
a magány ostromaként,
féregként nyíl helyett,
hogy fájjon
az igaz felismeret
a lélek kis bugyraiban
szűkölve szenvedőn
az ördög és angyal
kiabál vakmerőn
s játszik a tudattal
mint két kisgyerek,
ártatlan tekintettel
fel – felnevet
s a kacagást szétszórja,
mint lisztet a pék,
s az alkotásból
egy falatot kitép
az éhező száj,
nyögi egy éjen át,
a szél hangszerén
a fák sóhaját
hallod hogy csordogál
mint kanálról a méz,
édes ízével
mindent megigéz,
az álmos szemek alatt
s felcsillan a végén
a hajnal fénye
hogy ébredni kéne.
08.12.-09.02.08. K.A.
