A Kucza Anikó felhasználó összes verse >>>
ITT ÉS OTT
Pici szemérmetlen morzsák
potyognak a földre az asztal alá,
hol később felsöpörve
válnak semmivé a szemétben garmadá'.
Hol a teríték oly bőséges,
az elegytől nem látszanak az egyszerű étkek,
s ott a kanál is ezüst, s fényes,
mégis marokkal esznek temérdek.
Az ablakok tárva hogy a napfény
arannyá változzon a bútoron,
s a sötétben vicsorgó önkény
megbújva lapul a sarkokon.
A tekintélyes ruháknak
még a szél se mer fújni alá,
mert a nehéz bársony súlyát,
a nyomor alkotó keze remegve tartaná.
Van hol a veríték a homlokon
csak a délibáb szülötte,
de van hol a vértől piroslón
gyötörve hull a földre.
Az üde arcokon a mosoly
két lábon sétál a festői kertben,
míg a bokrokon túl mint fogoly
vergődik az idő az elveszett tervben.
S ott künn a kicsiny szájakból
az üresség üvölt felétek,
hogy halljátok a visszhangot gazdagok:
Mi itt vagyunk és szegények!
08.05.19. K.A.
