A Kucza Anikó felhasználó összes verse >>>
KERINGŐ-J-ÉNEK
A gyertyafaggyú ujjamon pihen,
S piciny csillámok rebbenek a lángból
Szivárvány porai villannak a fényben
így pihennék én is lelked mélyében.
A tűzben arcod vonala,
mint a szenvedély románca táncol,
tucatnyi pózban tetszeleg,
s szinte meggyúlok a vágytól.
Keringőzni hív a dallam,
S én szemeid tükrében élek.
Ritmust diktál az agynak,
a belőled áradó ének.
Nem szólsz, de én tudom
mit üzennek a percek,
hogy a szívem minden dobbanása
ott dobog már benned.
A színek kavalkádja,
mind kis művészek lettek.
Teret és időt összefonva
törnek utat a végtelennek.
Te vagy a faggyú és én a kanóc,
mik egyé válva egy létnek,
meleget árasztva varázsol,
örökre mindent szépnek.
És ha a láng kihuny, a füstje
egy része lesz az égnek,
a nagy életkörforgásban
ahol a többi gyertyák égnek.
08.10.28. K.A.
