A Kucza Anikó felhasználó összes verse >>>
AZ ÉLET – MŰVÉSZ
A lehulló csillagnak az égen
csak kis csóvát fest a feketén,
vak sötétet szívemben
s lelkemben bús, fénytelen reményt.
Ez nem olajfestmény
s nem is emberi alkotás
nem múzeumi látnivaló
ez valami… más.
Itt szabad az alkotó,
eszköz nélkül dolgozik,
látni sem látható,
de érezni, hogy létezik.
Benned szűköl, vagy tombol
ahogy úri kedve engedi.
Palotája a tested, s benne
az emlékeidből formázott szobrai.
S ha fájdalmat érzel, az Élet – Művész
hullócsillagot fest a feketén.
Kőszobrot állít a fénynek,
bús, lelketlen reményt.
2002. november K. A.
